A leghumorosabb
Már rég óta azt gondolom, hogy a humorérzék valóban a legjobb képesség az élethez, amit csak kívánni lehet. Nekem mértékkel van csupán, de minden nap edzek és a legjobb edzőt kaptam magam mellé, ez minden kétséget kizáróan BIZTOS!
Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok egy szabályszegő sofőr... Hogy, hogy nem, novemberben sikerült túl gyorsan hajtanom, és még fotó is készült eme rendhagyó eseményről :-(.
Decemberben megkapta Zoltán a levelet és csekket annak rendje, s módja szerint. Kértem, hogy nyomtassa ki az adatokat, mert fogalmam sincsen, mikor szegtem meg a sebességhatárokat... Ő pedig azzal jött haza vidáman, milyen csinos vagyok a fotókon. :-)
S alighogy vége lett a decembernek összetörtem az autónk hátulját :-(((. Totális hülyeség, a legegyügyűbb eset, ami valaha történt. Parkolásnál a mélygarázsban nekitolattam egy oszlopnak. Megint csak mindent tudok, és nem is szoktam hibázni, biztos voltam benne, hogy figyelek... Tudom, hogy az egyik oldalon Anna autórjára (ami most nem állt bent), a másik oldalon az oszlopra kell figyelni, ezerszer tolattam már itt. Csakhogy nem ott voltam a kocsival, ahol gondoltam, hanem egy kicsivel arrébb... Ellenőriztem, hogy "egyik oldal üres, másik oldal oszlop", meg is nyugodtam... így kerülte el a figyelmem egy oszlop mögöttem, aminek nekitolattam - lendületesen :-(. Ajtó, lökhárító, üveg - annyi... Régen éreztem magam ennyire rémesen! Hívtam Zoltánt, hogy eltakarítsuk az üveget, kitaláljuk, hogyan pótolhatjuk a kocsit, amire neki nagy szüksége lett volna ezen a héten :-(, egyeztessünk a szerelővel stb. Ő pedig azon nevetgélt egész délután, hogy mostantól teljesen jogosan mondhatja nekem, hogy "Te Drága!", meg hogy "Mi is sokat költünk a kocsinkra, csak senki sem látja".
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, tényleg óriási kincs, ha valaki ennyire sok humorral van megáldva! :-) Tök nyálas, de köszönöm a leckéket!
Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok egy szabályszegő sofőr... Hogy, hogy nem, novemberben sikerült túl gyorsan hajtanom, és még fotó is készült eme rendhagyó eseményről :-(.
Decemberben megkapta Zoltán a levelet és csekket annak rendje, s módja szerint. Kértem, hogy nyomtassa ki az adatokat, mert fogalmam sincsen, mikor szegtem meg a sebességhatárokat... Ő pedig azzal jött haza vidáman, milyen csinos vagyok a fotókon. :-)
S alighogy vége lett a decembernek összetörtem az autónk hátulját :-(((. Totális hülyeség, a legegyügyűbb eset, ami valaha történt. Parkolásnál a mélygarázsban nekitolattam egy oszlopnak. Megint csak mindent tudok, és nem is szoktam hibázni, biztos voltam benne, hogy figyelek... Tudom, hogy az egyik oldalon Anna autórjára (ami most nem állt bent), a másik oldalon az oszlopra kell figyelni, ezerszer tolattam már itt. Csakhogy nem ott voltam a kocsival, ahol gondoltam, hanem egy kicsivel arrébb... Ellenőriztem, hogy "egyik oldal üres, másik oldal oszlop", meg is nyugodtam... így kerülte el a figyelmem egy oszlop mögöttem, aminek nekitolattam - lendületesen :-(. Ajtó, lökhárító, üveg - annyi... Régen éreztem magam ennyire rémesen! Hívtam Zoltánt, hogy eltakarítsuk az üveget, kitaláljuk, hogyan pótolhatjuk a kocsit, amire neki nagy szüksége lett volna ezen a héten :-(, egyeztessünk a szerelővel stb. Ő pedig azon nevetgélt egész délután, hogy mostantól teljesen jogosan mondhatja nekem, hogy "Te Drága!", meg hogy "Mi is sokat költünk a kocsinkra, csak senki sem látja".
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, tényleg óriási kincs, ha valaki ennyire sok humorral van megáldva! :-) Tök nyálas, de köszönöm a leckéket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése