Mit is mondhatnék?

Ciripelnek a tücskök, valahol füvet nyírnak, és a Váci Desszertszalon honlapját nézem, nézem, nézem ...........

A hétvége is szerelemmel telt... Hanna szombaton este 7.45-kor - szokásával ellentétben - nem akart elaludni. Eleinte hevesen tiltakozott, aztán eszébe jutott, hogy lehet ezt másképp' is, és kenyérre kent... Énekelt, bújócskázott a kezemmel, hozzámbújt, megsimogatott, mesélt a legédesebb halandzsa nyelvén, odahúzta az arcomat az övéhez, hogy adjak puszit, majd viszonozta, nevetett, majd azt mondta cssss!, megveregette a vállam, megölelte a mackóját, megsimogatta a fejemet, s másfél óra Tündérkedést követően elaludt... Kell ennél több boldogság?

((Ami azt illeti volt múlt héten egy igen rejtélyes, jó félórás menj-innen-ordítás, amit eleinte aggódva, később türelmetlenül, aztán csak fáradtan, tehetetlenül asszisztáltam végig, s ilyenkor mindig marad bennem egy kis félsz. Idáig. Amíg kapok valami extrát és a félsz elillan, nyoma sincs többé...))

Reggel is mókás volt: Zoli müzlit evett, Hanna pedig odajárult kunyerálni (természetesen mazsolát), de nem akárhogy! Kiválasztott egy műanyagtálat, azt rázta, tartotta az apja elé, hevesen bólogatva, s a félreértések elkerülése végett fennhangon ismételgetve: "Hamma!".

Később pedig megfogta a legkisebb babáját, és hosszú percekig puszilgatta, ringatta, puszilgatta, ölelte...