Bolondos dallamok...

A mandulaműtétnek voltak kevésbé rázós és rázós napjai is eddig, de azt sikerült kitapasztalnom, hogy a mozizás nagyon hatékony fájdalomcsillapító! Amikor még nem vehetek be gyógyszert, de már illan el a hatása az előzőnek, akkor leülök a gép elé a hálószobába, bedugom a fülhallgatót és hajrá!

Péntek este az Avatarnak álltam neki. Hanna már aludt, Ildikómama a fürdőszobában volt, Zoli pedig a Sherlock Holmes-ot nézte a nappaliban. Furcsa volt, hogy a fülhallgatón keresztül is jött néhány zaj a híres nyomozó kalandjaiból, de amíg gyanúsan öldöklős szörcsögéssé nem fajult a dolog, nem szóltam.

E: ("Azért ez már sok! Miért nem használ fülhallgatót, ráadásul ilyen hangosan hallgatni, még Hanna is felébred mindjárt...")

Morogva mentem a nappali felé, Zoli ott ült, fején a nagy fülhallgató, a laptop ordított, néztem, néztem, nézett rám vissza... Megállította a filmet:

Z: "Mi baj?"

Orvosoltuk a problémát (egy lukkal arrébb kellett helyezni a csatlakozót), Mama elmet aludni, én is visszaültem a film elé.

Mama:

"Mi ez a dobogás?... Péntek este van. Biztos megy a diszkó a faluban, Almádiban is mindig hallani a ritmus dörömbölését... Na, mindegy. Zhhhhh, zzhhhhh....."

Eszter:

E: "Nem volt ez rossz film, aranyos.... Áhhh, de álmos vagyok, fél tíz van... Mi ez a dobogás?? Mintha valaki ütögetné kint a gázcsövet vagy az ereszcsatornát... Én ugyan ki nem megyek... Csönd. Lefekszem, mhhh - Megint! Mi ez?? Ah! Csönd. Mhhh - Ah, megint! Zoli! Nem hallod?"

(Zoli leveszi a fülhallgatót:)
Z: "Tessék?"

E: "Nem hallod ez a dörömbölést?"

... (csönd) ...

Z: "Nem hallok semmit... Aludjál."

Lefekszem. Semmi. Becsukom a szemem. Semmi. Mhhh - BUMM! BUMM! BUMM! Kinyitom a szemem, semmi. És ezt még vagy harmincszor. Néha cifrázom, kiszállok az ágyból, hallgatózok az egyik ablaknál, a másiknál, kinyitom, semmi, becsukom, BUMM! és így tovább.

Zoli:

(negyed tizenegy, vége a filmnek, jön be a hálóba - BUMM!)

Z: "Én is hallom! Biztos a Csabi csinál valamit a garázsban ... (kinéz a mosókonyha kis ablakán) ég a villany náluk, kimegyek!" (Kimegy, visszajön.)

Z: "Nem ég mégsem a lámpa, alszanak." BUMM! BUMM! BUMM! "Megvan :-)!" (Elszalad... Visszajön!)

Z: "Hahahhh! Sherlock Holmes :-D! Tudod mi volt?" "Miiii?" "A hinta kötelét csapkodta a szél:-)! Odakötöttem a gerendához egy gumipók - BUMM! - kaaal :-/..." - BUMM! BUMM! -

E: "Hát én felhívom a Csabit! .......... Nem vette fel, biztos alszanak." (Egyik ablak, ki, be. Másik ablak ki, be. Kifut, bejön, fülel - BUMM! -)

Z: "Kint alig hallani, nem értem..." (Újra, ki, be...)

Z: "Szerintem az eresz az, valami mászkál benne, vagy belesett és azt zörgeti a szél, megdöglött egy madár, mit tudom én, aludjunk!"

E: ("Végülis Anitáék eresze énekelni szokott a szélben (Máté szereti, Anitáék kevésbé), a miénk meg dübörög, Hát van ilyen..... KhhZhhhhh...")

Anita:

(másnap reggel:)

A: "Miért kerestétek a Csabit fél tizenegykor? Pont a tetőn volt..."

E: "?????!????"

A: "Nyitva felejtette a tetőablakőt, azt csapkodta a szél, felment becsukni :-)!"

E: "Tényleg :-D, nálunk is szerelték az internetet ((!!!)), biztos a miénk is nyitva van, és az dübörgött!"