Szavak nélkül...

Kedvesen félszeg, vidáman halkszavú legényke cipeli utánam a síléceket az eplényi sípálya közepén... Ott a leglankásabb a terep. Míg Zoli kedvére síel, én az első szárnypróbálgatásokon esem keresztül. Csúszok pár métert, lecsatolom a lécet, addig Ő is odaér, segít visszacaplatni hűségesen minden kör után. Megköszönöm, mosolyog. Néha integetünk Zolinak.
Bennem ez a kép él Róla, pedig régen volt már, nagyon régen...
Hiányozni fog...

Megjegyzések

  1. "Mindig Őt akartam követni,
    amit Ő szeret azt szeretni,
    Vele sírni, Vele nevetni.
    Csak egyet jaj nem: Őt eltemetni"
    Egy vérző Anyai szív

    VálaszTörlés
  2. Bár tudnék segíteni...
    Eszter

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések