#maradjotthon 03

 

Itthon töltjük a napokat az iskolabezárás óta. Csak heti egy bevásárlás és napi egy séta - minden más a négy fal között történik. Néha nagyon remekül lefoglaljuk magunkat, néha meg nagyon nehezen oldjuk meg ezt a látszólag egyszerű helyzetet. Hannának nagyon hiányzik Apa, és aggódik is - értehető, hogy a napi rutin ilyen mértékű változása túl sok feszültség egy 11 éves kis nagylányak. A legnehezebb, hogy anyukaként azt képzelem, hogy a nevelésem csődje, ha valami nem megy, ami menni szokott. Aztán kiderül, hogy minden szerettem iskolás korú gyereke körülbelül ugyanezekkel a konfliktusokkal küzd. A gyerekeknek is egyformán kusza a helyzet, minden hasonlít a szünetre, de mégsem az, mert tanulni kell, és szabadon barátozni-nyaralni sem lehet. Zoltánnak is nagyon hiányoznak a fiúk, rendszeresen a fele idejüket velünk töltik, kár, hogy nem lehetünk együtt. Nagyon szokatlan.

Nagy szerencse, hogy rengeteg szoba-szórakozás tartozik a kedvenc tevékenységeink közé: megkötöttem a sálat Hannának, amit még a síeléskor kezdtem el. Fantasztikus jókat főzök, nagyon rég nem ettünk ennyi zöldséget - annyira kikapcsol a sürgés a konyhában... Majdnem minden nap tornázok (a futás a kificamodott bokám miatt még szünetel). Érdekes módon máskor nem szoktam lelkesen tornázni, de most, ha sikerül elkezdenem, a nap egyik legjobb programja :-). Hanna rendületlenül olvas és hihetetlenül sokat rajzol és fest. Sose láttam ilyen intenzíven gyakorolni! Imád alkotni, de most van kedve szabálykövetően gyakoroloni! Sok időt töltünk  a teraszon és gyakran sétálunk a Feneketlen-tónál. Kifejezetten szerencsések vagyunk a jelen helyzetben, minden nehézség vagy hiány ellenére egyértelmű, hogy nincs okunk panaszra.