Egy öt éves kislány bölcsessége...

"Anya, ma a Maja tizenkét babájából a Porcelánasszonyt meséld el!"
"Jhajjjj Hanna, azon anya sírni fog..... nem baj?"
"Miért fogsz sírni?"
"Mert nagyon-nagyon megható........."
"Tudod mit anya? Súgok valamit! ....Minél később kezded el..... szóval, anya, essünk túl rajta!"

Ha valaki nem ismerné a fejezetet, dióhéjban a következőket tudom elmondani a jelenkori meseirodalom legeslegszebb és legeslegszívszorítóbb szerelmi történetéről:

 

Porcelánasszony egy kínai baba, akit soha senki nem látott még mosolyogni. Nagyon szép, mindenki csodálja, de hogy miért nem kedves, sem boldog, sose árulta el egyik babatársának sem...

Egy napon Angelát (a légtáncos babát) elragadták a kóborkutyák. Porcelánasszony elhatározta, hogy az élete árán is megmenti barátját, és a kutyák elé állva elmesélte szomorú életét, s felajánlkozott Angela helyett.

Valaha ő volt a legszebb baba a faluban ahol készítették, de egy sanyarú sorsától megkeményedett szívű kisfiú leégette a haját, összefirkálta porcelántestét, és elszaggatta selyem ruháját. Porcelánasszony megszökött és az istállóban húzta meg magát az állatok védelmében. Egyszer egy jóságos öregember rátalált és elvitte a játékkészítőnek, aki megjavította őt, s szebb lett mint valaha. A Mester boltjában pedig rátalált a szerelem is, és nagy boldogságban éltek ott egy kínai fiúbabával. Egészen addig amíg egy hajnalon arra nem lett figyelmes Porcelánasszony, aki a patakról vitt vizet a Mester házához, hogy a műhely lángokban áll, s egyedül a Mester tudott kimenekülni a földi pokolból... Azóta nem hagyta el mosoly az ajkát...

 

De a HEPIENDet nem árulom el! Ahhoz le kell emelni Finny Petra érzékeny és csodálatos remekművét:-) a polcról!

 

Hajrá :-)!