Kis korrigálás

Vannak blogok amik a problémákról írnak sokat, sokat, sokat... Vannak amik rózsaszínűek (?...ez is?). Vannak amik kiteregetik rendesen a személyes dolgokat, ami akár nagy segítség is lehet, amikor vki bajban van és ezekről olvashat (!), de nagyon kényes kérdés, mennyit, mit, hogyan...

 

Vajon hol lavírozok én?

Hadd játsszak a szavakkal kicsit (teljesen ártatlanul): Az írással egész kicsinek kezdtem kacérkodni, s bár ez a szerelem sosem bontakozott ki érzésem szerint, a viszony tagadhatatlan:-).

 

Nekem maga az írás meghatározóan terápiás jellegű, de nem szoktam, vagy csak nagyon ritkán szoktam, rosszat felírni, egészen egyszerűen mert arra nem kívánom emlékeztetni magamat. (Persze néha tök jó lenne visszakeresni problémákat, honnan is eredtek, de hát mindegy.)

Valaha nagyon régen, azt fogalmaztam meg magamnak, h azokat a kis eseményeket szeretném írásban rögzíteni ami a szívemnek kedves, de amúgy jelentéktelen, nem őrizgeti az emlékezet.S az így keletkező örömgyűjteményt majd lapozgatom, amikor szomorú leszek. (Érdekes adalék, hogy szinte sose lett belőle "igazi" lapozgatás, bár év végén mindig leültem pár napra és akkor lapozgattam.) Később lett egy önhitt oktató vonala is az írásnak: én már tudom, ezért megosztom azzal, aki még nem tudja (ez mekkora tévedés volt!, de volt:-)...) (Leginkább kézzelírott naplótevékenység formájában jelentkezett az a tünet, így nem kell annyit pironkodnom maitta, de hát Istenem, le nem tagadhatom.) Egy időben szorongásoldássá alacsonyodott a fogalmazásvágy... Ekkor nagyon kínzó volt és mérhetetlenül száraz!!!:-( (Ezt is leginkább a naplóim őrzik.)

 

Hogy lett a Hannamánia?

Eleinte az anyai érzelmeimet örömeimet kérdéseimet próbáltam szórakoztató formában megörökíteni/megfogalmazni. Után a Hannáról lett egy szeretetcsokor, amit azoknak szánok, akik Őt szeretik, de nem láthatják minden nap. Időnként felbukkan benne egy-egy mérsékelten személyes gondolat, vers, film, vagy zene, de igyekszem nem túlzottan kitárulkozni (fenntartásaim vannak az internet és a kitárulkozásom vonatkozásaiban ill. sok kedves szereplő számára lehetne sértő is). "Természetes" hát hogy koncentrálódnak a gondtalan bejegyzések.

Ilyenkor pedig felmerül bennem a hitelesség kérdése. Hiszen nekem sem csak kacagós, Hannaidézetekkel tarkított boldog családi idillből áll az életem. Sőt. (Persze "senkinek", ezt "mindenki" tudja, mégis néha azon töprengek vajon a látszat mennyire csal, vagy éppen mennyi szorongást okoz olyan valakinek, aki éppen nehéz időszakon megy keresztül?) No és ha vázolok problémákat, mennyire kerülhetem el a "belemenést"? És újra ott vagyok ahol a part szakad: szabad azt? Avagy érdemes? Illetve kinek sértő? Nehéz kérdések ezek...

 

Talán azért született ez a blogbejegyzés, hogy tisztázzam, VANNAK problémáim, de a blog célja nem ezek feldolgozása!!! És rózsaszín sem akarok lenni... Nem!! Meg fekete sem!! Meg mindentudó sem (már nem...)!!! Megmondó főleg nem!!!:-)... Csak egyszeűen Hannáról írok, s mivel Őt pont olyan szeretetreméltónak élem meg, ahogy a bejegyzésekből kitűnik, ez számomra hiteles.

És igen van h veszekszem Vele, van h haragszunk egymásra, régóta járok pszichológushoz, hogy a neveléssel kapcsolatos problámim és szorongásaim helyretegyem, most éppen a házasságomat búcsúztatom - és ezekről MIND MIND NEM írok (de sőt, sokat meg sem említettem most sem), mert túl személyes, túl könnyen félremagyarázható, túl sok árnyalattal bír, (túl sok vélemény van "róla", akárcsak a mesében, mikor az öreg, a gyerek, meg a szamár mennek az úton, s mindenki megszólja, h minek úgy mennek, miért nem amúgy - és nincs két egyforma vélemény...) és túl sok szeretett személyt érint túl közelről, de az Élet nálunk sem csak rózsaszín!

 

Összegezve mindent idemásolom a Jazz+az egyik dalszövegét, amit sose tudok meghallgatni vagy elolvasni lúdbőrözés nélkül, s a refrénjét direkt nem írom le, mert most nem a csendes megérdezés örömét hallom benne, hanem az útkeresés nehézségét, s igen... néha "emberfeletti elrendelését" ("lám-lám én sem vagyok mindenható" - érzés... még a saját sorsom felett sem), aminél hülyébben nehezen fogalmazhattam volna, de ez most már így marad:-)))

...és kérek mindenkit semmilyen megmagyarázást ne érezzen mögé. Ezek csak szavak.

 

" Ki látta, Nap vagy Hold, egy réges-régi esten?

A jötted csöndes volt ezen az égitesten.

Mondd, ezután még mit remélhettél?

 

Útra kelhettél, mint millióan mások,

Bíztál, hogy más cél és más ok hív valahol,

Egy pont a távolból.

 

Hiába lázadtál, ezerszer eltévedtél,

Hiába szárnyaltál, ezerszer visszaestél.

Múlt ezer év; mondd, mit reméltél még?

 

Hiába játszottál, te vagy a játék rabja,

Felkap a hullámok habja.

Még ezer év, míg partot érhetnél. "