Életem színterei...

Mióta Zolival megismerkedtem annyi helyen laktam, majd hamarosan laktunk, hogy elsorolni is sok lenne :-). Nem vitás: Tárnok a kedvenc! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig az volt a kedvenc, ahol vagyunk éppen :-).

Miért ez a nosztalgikus hangulat? A kezembe került az a két fotó a wekerlei kertről, amit a kertrendezés előtt és után készítettem.
Hirtelen előidézte bennem, milyen volt ott lakni... Akváriumvízzel öntözni a virágokat, fáradhatatlanul sétálni a keszekusza utcák virágzó fasorai között, barátokkal világmegváltó beszélgetéseket folytatni éjjeleken át, vagy az icipici kertben a gurulni a nevetéstől a tűz körül (erről még videó is van!)... 
Máskor meg az érdi Lúd utcán kocsikázva kezdtem sírni teljesen váratlanul, mert eszembe jutott mennyit sétáltam itt fel s alá a pöttömnyi Hannával...

Milyen különös, hogy életem legrosszabb eseménye volt a nyolcból az első költözésem, mert annyira röghöz kötött vagyok/tudok lenni :-). Aztán mindig egyre könnyebben ment, és mostanra már nem tűnik olyan nagy dolognak, sőt... Nagyon jó emlék, és jó érzés, hogy sok helyen laktunk! Mind más volt, mindet más miatt szerettük, mind hasznos tapasztalatnak bizonyult és eggyel több "biztos pont" a világban, ahol örökre otthon vagyok...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések