"Miért, kérdezte Hanna, miért?"

Egyik este elalvás előtt beszélgettem Hannával, mikoris szóba került a rút kiskacsa. Ő kezdte el mesélni, mondani, s mikor elérkezett oda, hogy senki nem szerette szomorú főhősünket, a mamája sem, akkor megállt... "Miért, kérdezte Hanna, miért?" Hú... miért is? "Tudod, Hanna, nem az igazi mamája volt, és senki sem tudta, hogy Ő nem kiskacsa, hanem hattyú." "Miért, kérdezte Hanna, miért?" "Biztosan elkeveredett a fészekből a tojás..." Összecsippentette az ujjait és felém tartva így szólt: "Itt van fészek!" "Tegyük bele a mesekönyvbe?" "IGEN!" Beletettük. Legalább tíz percig beszélgettünk még erről a problémáról, de az szemmel láthatóan megnyugtatta, hogy a hattyúfészket a "helyére" tettük.
Mikor pár nap múlva újra előkerült a sztori (elmeséltem a mamának, hogy mit kérdezett Hanna), már mosolyogva "dalolta": "Mert nem tudta, hogy Kacsa vagy Hattyú!"


Persze vannak dolgok, amiket fantáziával nem tudunk orvosolni :-(... Tegnap egyszervolt.hu-ra vágyott este, de nem volt net... Potyogtak a krokodilkönnyek, tartotta a kis kezét, ujjait összecsippentve, "Itt van internet" - szipogta a számítógép felé, de hiába. (Azért találtunk más estimesét, de nagyon sajnáltam szegényt...)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések