A szeparációs szorongásról
Arra gondoltam Hanna rendkívül intenzív és jellegzetesen felém, illetve testi közelségemre irányuló szűnni nem akaró nyafogását szeparációs szorongássá nyilvánítom, a könnyebb elviselhetőség álcájával ruházva fel emígy... Hát a szeparációs szorongás ma (remélem semmiféle fokozásról szó nem lehet) a tetőfokára hágott! Hangulatindexünk zuhanni kezdett, s áttört minden támaszt, ki tudja hol áll meg! Olyan, mintha egy régi magnót, ami kissé húzza már a szalagot, reggel bekapcsoltak volna, amin gyerekhang ismételgeti a kulcsmondatot "Anya gyere". Már fél tíz van, de a magnót még mindig nem tudtam kikapcsolni! Anyában egyre erősödik (vigyázat saját "szakszót" alkottam) a szimbiotikus szorongás :-(... Rendben van, hogy enyhe tünetek még jó sokáig lesznek, de meddig tart még ez a sokk? Hannám! Tessék közbeiktatni pihenőket Anyunak! És feltölteni az akkumulátorokat! Gyerünk! Tiszta szerencse, hogy az apai haderők bevonásával csitul az éjjeli panaszkórus :-D! ((Mitől vannak zsúfolt és enyhe tüneteket produkáló időszakok? Mennyire jó, hogy Hannánál az enyhe sokkal több szokott lenni.))
Szerintem,van még úgy 1 évetek bizti,csak bírd ki. Visszagondolva,Gabira mikor ekkora volt,háát olyan 4 évesen vált le rólam,Konor még most 5 évesen sem :( ha nem megyek időben érte az oviba másnap el sem akar menni. Hát nehéz az biztos és ti is nagyon ""köldök zsinorosak" vagytok még mindig.
VálaszTörlésAz átlagos mennyiségű tapadás, azt hiszem nekem is szükséges:-))), csak ha kibillen az egyensúly az nehéz... De most szerencsére volt pihenő a nehéz napok után, és megint kicsit nyugisabb a világ :-)... Tavaszi nátha is kerülgeti, az sem segít, meg nekem is bele kell jönni még sokminden helyzetbe :-)...
VálaszTörlés