A legédesebb és egyben legnyugtalanítóbb szokás...

Teljesen új szokása Hannának, hogy ha nem vagyok elég szemfüles, akkor amint beteszem Őt a kiságyba elkapja a kezemet, rákulcsolódik és puszilgatni, ölelgetni kezdi... Innen nincs visszaút anya legyen a talpán aki egy huszármozdulattal (vagy bárhogy) kihámozza a kezét, így hát a negyvenperces szeansz kezdetét veszi... Mert mondanom sem kell, az amúgy tíz perc alatt elalvó gyermek ilyenkor majd' egy óráig küzd az álmokért, vagy azért, hogy a szép szó hatására sikerüljön elengedni az anyai (szívet vajjá olvasztó program végeztével) kezet.

Azt sem értem, hogy ha valami nem megy (a sokat méltatott önállóság, a még többet méltatott elalvás :-), ?fog?nyűg, az eddigi legnagyobb mértékű anyafüggés (érthetetlen okokból), apróságok), akkor ahhoz miért társulnak más "nem-megy-dolgok" is? Elkezdett nap közben is könyörögni az egyszervolt.hu-ért... Újra és újra szépen nyugodtan elmagyarázom, hogy mikor nézünk mesét és mikor nem, Ő sírva a vállamra borul, én meghallgatom a panaszáradatot, s néha kezdjük előlről. Az első héten nem is lettem mérges, hiszen tényleg olyan elkeseredetten próbálkozott. Aztán kicsit zavarni kezdett, hogy nincs "eredmény"... Végül feladtam az örök "elvárom, hogy megértse, mert okos" beidegződésemet, s tovább-tovább-tovább vigasztalom. Talán kicsit kevesebb átélés és több unalom lapul a lelkem mélyén, de kész nyereség, bosszús nem vagyok! (Bízom benne, kitartásom az idő előrehaladtával nem lankad majd.)

A fentiekből következik hogy az élet más területein sem várom el Tőle, hogy a tiltás "igazán" hatékony legyen... Saját magamat hozom sakkhelyzetbe (nem nem is, hanem gyakorlatilag vesztes helyzetbe), a "ha még egyszer megcsinálod Hanna, ..." kezdetű mondatokkal. Nem titkolom, megvisel a gyakori tiltok-tiltok-tiltok, és még mindig tiltok... Most arra gondolok, hogy gyakorlás, a gyerek, minden szituációt újra és újra eljátszik, a tiltással is, ez van, ezt nekem kell megértenem, nem a végeredményt kell várnom, hanem az újabb gyakorlást :-D. Eredmény majd pár év múlva? Remélem.