Tapasztalat és mulatság

Tündi és Tomi esküvőjén a meglepetés erejével hatott rám, hogy bulizni/babázni és egyszerre fotózni is, nem lehet! Na jó, azt hogy babázni és fotózni egyszerre nem érdemes, azt már tudtam, hiszen olyankor általában egyik sem sikerül, és sírás lesz a vége... Arról is olvastam már, hogy mulatni és fotózni sem érdemes, egyszerre legalábbis... De hogy eszem ágában sem volt elővenni a gépet a lakodalom során, még akkor sem amikor Hanna elaludt, az igazán meglepett! (Rendben, voltak pillanatok, amikor átfutott az agyamon, hogy mi lenne ha......... de nem...) Sok hibám közül az egyik, hogy csak igen korlátozott körülmények között tudok mulatni, legtöbbször tehát nem teszem... Na de itt! Itt MUSZÁJ volt! Ennél szórakoztatóbb, kedvesebb, a vendégek kegyeit kereső (például kaptam egy szülinapi tortát apósommal közösen!), élvezetesebb lakodalomban még aligha voltam! Az ifjú pár ragyogott, mulattatta a közönségét, a jónép bulizott, étel-ital, ahogy már lenni szokott.

Hanna eleinte sérelmezte a hangos zenét, és a szaxofon hangját kifejezetten félelmetesnek találta, de idővel átvette a hangulatot és csápolt, csókért csörömpölt, bújócskázott, huncutkodott, falatozott, jól érezte magát! Még a szoknyám mellől is hajlandó volt időnként eltávolodni egy kicsit. Sajnos Anitáék megbetegedtek, de Máté (az egyedüli egészséges személy) képviselte a családot. (Szeretem, amikor két gyerek ül hátul a kocsiban, igaz néha azért elgondolkodom, hogy mégiscsak elképzelhetetlen több felé figyelni - mindenesetre jól sikerült a közös utazás!)

Honnan vannak hát a képek? Másnaposak :-)!