Féltékenység...

... pedig még kistesó sincsen... Ha nem körülötte forog minden gondolatom, hanem közös játék van a fiúkkal és Kingával, látszólag vidám és megvigasztalható, de a nyugtalansága nőttön nő, s estére tetőzik egy jó órás kétségbeesett és megnyugtathatatlan sírásban :-(. Semmi nem segít. (Semmis - ahogy Ádám mondja...) Az sem lehetetlen, hogy valami egészen más a rejtélyes sírás oka, de akkor meg nem tudok rájönni, hogy mi lehet, s ez a tehetetlenség egy cseppet sem megnyugtatóbb az előzőnél. Persze ritka, meg majd kinövi, meg stb., de olyan ... :-(. Amúgy egy vicc ez az egész "mi lehet a gyerek baja", mert sokszor olyan egyszerű, de az esetek igen nagy százalékában sose derül ki az "igazi" ok...

Pl.: Szeret fürdeni este. Egyik napról a másikra olyan kétségbeesett ordítással nyugtázta a kád víz közelségét, hogy szinte azonnal ki kellett venni. Első nap arra gondoltam, hogy az előző napi hajmosás réme, de mikor már két hete csak balettozva fürödtünk kezdtem feladni... Annyi derült ki számomra, hogy az biztos, hogy az új tusfürdő generálja a sírást - hát áttértünk a szappanra. Telt múlt az idő, Apa egyik nap fürdetett, hallom ám a jellegzetes "mentsetek meg" sírást mire Apa: "Ez nem sampon Hanna, ez tusfürdő!" (ugyaolyan a két doboz.....!) - csend - pancsolás. Ó jaj. Pedig én is közel jártam a megoldáshoz...