"Egyszer véget ér a pihenés..."

((A cím, utalás egy bejegyzésre Ada blogján - elnézést, muszáj volt...))
Imádok éjjel zenét hallgatva főzni, mikor mindenki alszik. Kamaszkorom legboldogabb éveinek, tulajdonképpen "önmeghatározásom" legfontosabb időszakának a hobbija ez... Ha nem teszem be a fülhallgatót olyan álmos vagyok, hogy nem állok neki, ha pedig meghallom a zenét (most éppen Corjure One) elfelejtek minden fáradtságot :-) és élvezem a teljes-önálló-boldog-mégis "családi keretbe foglalt" szabadságomat...

A hosszú nagymamás kiruccanás (picit más napirend, picit több figyelem, picit több kényeztetés) után mutatkozott némi "zavar" a sokat "dicsőitett" esti elalvásokban (akárki is altatta :-P)... Egyik nap az jutott eszembe, hogy elkezdem Neki sorolgatni, hogy ki-mindenki szereti Őt Nagyon! "Anya nagyon szeret Hanna!" (abbamarad a sírás...) "Igen, nagyon szeretlek!" "Appa??" "Apa is nagyon szeret!" "Mamma??" "A Mama is nagyon szeret!" "Pappa??" "A Papa is nagyon szeret Téged Hanna!" A Többieket már én soroltam, és Ő csöndben bólogatott az ágyában... Azóta ez szertartássá nemesedett, s minden alvás előtt eljátsszuk :-). Annyira hálás szívvel jövök ki a szobából :-), annyira jó érzés (pláne, hogy volt azért bőven az elmúlt másfél év alatt (ha nem is vesézem mindig részletesen), mikor elkeseredve, szomorúan, tehetetlenül, fáradtan, vagy éppen mérgesen jobb esetben esetleg magamra erőltetett nyugalommal távoztam a gyerekágy mellől...).

Magamban "kegyelmi időszaknak" nevezem azokat a periódusokat, amikor nagyon könnyű az együttlét... Amikor önfeledt a közös játék, amikor sokat kacag, jól alszik-eszik, ha nevetve huncutkodik az amúgy rettegett hajmosás közben, amikor egyszerűek az alkutárgyalások, amikor nincs bennem tehetlenségtől szított indulat, amikor magától érthető öszetett személyiségének elfogadása... Amikor gyerekjáték tudni ki is vagyok ÉN, Vele, Mellette, s Önmagamban is!...

Megdöbbenve gondoltam végig, hogy ez a bizonyos értelemben statikus (hiszen egy fő-fő tevékenységi körre összpontosult minden cselekedetem, nem kevésbé a gondolkodásom) másfél év mégis micsoda dinamikával, rugalmassággal, gyors-ritmusos-szélsőséges (!!!) változékonysággal átitatott időszak az Életemben!!! (Miközben alapvetően lassú, lehetőleg nagy állandóságot-biztonságot, egyszerűen követhető "szabályrednszert", és töménytelen szeretetet-emberi kapcsolatot kívánó jellemnek vallom-ismerem magam...)

És ez "csak" a Kezdet... :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések