Boldog, boldog, boldog!

Úgy alakult, hogy Hanna ma éjjel fél négykor (!) felsírt (de igazán szívszakadva), és nem is akarta abbahagyni, kivéve, amikor lovagolhatott Zoli hasán... Itattuk, ringattuk, hagytuk játszani, "ráparancsoltunk", hiába. Minekutána nem feleltünk meg kikutathatatlan elvárásainak "Mama" felkiálltással próbált új szövetségest keresni:-). Így énekelni kezdtünk (milyen szép is egy család éjjel négykor, ahogy dalolászik), mire Ő titltakozott (pedig nem énekeltünk hamisan). A nyerő program: apa simogatása és puszilgatása lett! No, azért nem volt teljesen hiábavaló a fáradozásunk, mert végül ötkor elaludt, de addigra meg nekem nem jött álom a szememre sehogysem (mi tagadás bosszús is lettem, meg hogy jobban teljék az idő mindenfélén elgondolkodtam, ami gondolatok aztán további önálló életre keltek a fejemben, s lelkes áloműzést gyakoroltak - hatásosan)... sebaj, úgyis írni akartam már rég :-).

Kicsit nehezebbek az éjjelek mióta hazajöttünk, de nem tudom miért. Lehet a foga, a meleg, a vihar, a nyári rövid éjszakák, a hazaérkezős-átállás vagy csak egyszerűen "túlalussza" magát, ki mondhatná meg rajta kívül?... De Ő makacsul hallgat, ha erről kérdezem. Azaz néha vall, de azt nem értem pontosan.

Veszprémben kevesebbet aludt minden nap, átlag két órával, most meg ennyivel többet a megszokottnál... De nem akaródzik ébresztgetve belematatnom, mert az eddig sosem sült el jól, az volt a nyerő, ha kivártam, amíg magától beáll - hiszen a pontos okokat nem tudom előre, s a recept mindig ezek türében világlik oly fényesen:-D.

Persze mire felébred jó álmos leszek...

De a lényeg! Az esküvő és Zoli születésnapja remekül sikerült! Hanna a szívébe zárta a veszprémi Séd patakot (szórta a puszikat a hídról rendületlenül). Kifejezte vonzódását a hosszú frizura iránt (minden hosszúhajú nőrokon iránt megkülönböztetett bizalmat tanúsított, s a hajukra mutogatva mondogatta, milyen szépek, illetve beszédbe és incselkedésbe elegyedett Velük). Az esküvői ceremónia nem kötötte le, viszont a lakodalom teljes mértékben elnyerte tetszését. Eljött a "nem-nem" és az "egyedül" korszak is :-).

Csabi és Zoli jóvoltából épül az új könyvespolc, lassan visszatér minden a régi kerékvágásba - az alvás is biztosan :-).