Eszes...

... de még mennyire! Ha én altatom, maximum fél óra, de leggyakrabban 10 perc. ((Hogy ez kinek az érdeme? Mindegy! Az biztos, hogy én roppant hálás vagyok a dologért, s ezt mindig meg is mondom ébredés után Hannának. Azt hiszem, azt gyanítom, hogy Hanna rendkívüli módon odafigyel az igényeimre/képességeimre... Mintha direkt gyakorló anyukák számára alakult volna ki a jelleme.))
Tegnap és ma is azt kérte, hogy Apa altassa el...
Negyven perc elteltével Ő még mindig énekelget, puszikat ad, dudorászik és pszt-pszt hangokat hallat az édesen alvó apja mellett :-D!

Ami a puszikat illeti néha még eltéveszti: Beüti a kezét és a puszit a "bűnös" tárgy kapja, nem a bibi... :-)

Mostanában bárhova megyünk, megkérdezi: Mama?!

Ha elővesszük az "Este van este van" c. könyvét megmutatja benne a kemencét, majd felemeli a kis mutatóujját, hogy "Nem-nem!", végül mutatja, hogy meleg volt a kemence az ujjának és puszit ad vagy kér a kezére.

Utóirat: Az alvással kapcsolatban majd' elfelejtettem mondani... Érdekes, hogy ha hajnalban (öt óra magasságában) felsír (ki tudja miért) és én megyek be Hozzá, szinte soha nem alszik vissza, ha Zoli, akkor pedig kis híján kivétel nélkül durmol tovább akár nyolcig is...