Anyáknapja

Mostanában legtöbbször az anya-gyerek kapcsolatról, a gyermek csecsemőkortól (fogantatástól) való önálló személyiségét hangsúlyozza/csodálja a legtöbb cikk (ami a kezembe került). Különös, de a családunkban ez egyfelől nem meglepő/idegen gondolat (van Valaki, aki huszonyolc éve így nevel, él és tekint minden gyermekre, aki a közelében van :-)... másfelől jelenleg kicsit túlhangsúlyozott számomra (!) ez az egész...

Nekem az Anyaság gyengéd, szelíd, szerető, örömét és mámorát pont az ellenkezőjének felismerése adta (meglepő, hogy számomra ez volt meglepő:-)...) : hogy mennyire egyek vagyunk, mennyire sokáig... a terhesség folyamán, a születés alatt, a cseperedés során, de akár így felnőtt fejjel is... A Gyermekem és Én / Az Anyukám és Én...

Hogy nem egy "idegen" van a szívem alatt, hanem Ő még én magam is vagyok, később pedig, hogy fizikai szellemi tápláléka vagyok, hogy Én Gondoskodok Róla, Ő nincs nélkülem ... s én nem vagyok anya Nélküle...