Az ötven éves mén és tizenöt hónapos lovasa...

Jóskapapa paripáját közös erővel restauráltuk Hanna nagy örömére!

Nem ér le a lába :-)

A fényképezőgép annyira érdekli, hogy alig merem elővenni, kéne valami jó taktika, hogy ne sírjon vigasztalhatatlan krokodilkönnyeket mikor elteszem... (Néha úgy érzem kifogytam az ötletekből, pedig a "na csak azért is" nem működik jól...) Könnyű, ha az ember lány nincs egyedül :-)

Hány fogacska rejtőzik a képen? (Hat!)

Szerel, állandóan szerel. Meg halandzsázik, énekel, és olyanféleképpen lehel, mint Süsü, úgy oroszlánkiálltásnak kifejezetten szeretetből! A minap a védőnőnél volt egy hét hónapos Ádámka, aki erre a Süsü-kiáltásos ismerkedésre heves csettegésbe és cuppogásba kezdett széles mosoly kíséretében. Hannának sem kellett több, csak osztotta és osztotta az oroszlán"üvöltéseket" számolatlanul. Mire Ádámka anyukája csendes derűvel megjegyezte: "Te vagy a legbájosabb kisoroszlán, akit valaha láttam!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések