Egy ápolónő feljegyzései...
Lázas. Öt napja. Ma volt az első, hogy nem "rongybabázta" VÉGIG az egész napot, cserébe három és fél órája kitartóan nem akar (képes?) aludni. Tudom, hogy Neki rosszabb, és ma segítségem is volt Katimama személyében (ezúton is köszönöm :-) nagyon hálás vagyok érte!), de úgy elfáradtam már :-(... és főleg tehetetlennek érzem magam.
(Félve kérdezem... Egészséges érzés így a sokadik napon a mérhetetlen önsajnálat? ...)
Kingától karantén, a várva-várt fényképezgetés, ismerkedés, bemutatkozás egyelőre csak álom.
(Félve kérdezem... Egészséges érzés így a sokadik napon a mérhetetlen önsajnálat? ...)
Kingától karantén, a várva-várt fényképezgetés, ismerkedés, bemutatkozás egyelőre csak álom.
(a Tátrai megint)
VálaszTörlésHa már fáradt az ember, mindent másként érzékel. A betegségek egyébként is olyan felesleges és időhúzó történések.
Kitartás, Eszter!
Legalább jobban érzi magát a kisleány?
IGEN!
VálaszTörlésVégre valahára! Csak maradjon is ilyen vidám :-)
Köszönöm az együttérzést :-)