Kedveskéim...

Az új gyerekülés dobozából, Zoli javaslatára ház készült!(Ádi szerint kutyaház.) Nagy a siker :-)







Szánkózós képet még nem sikerült készítenem, de a benti szánkózásnak is van romantikája :-)



Végül, de nem utolsó sorban csokorba szedtem néhány elképesztően kedves szokását, íme:
  • Amikor ölbe kívánkozik, s felveszed, azon túl, hogy odabújik, mint egy kis cica; simogat, megállás nélkül, édesen...
  • Minden kisfiúra azt mondja, "Ádám"!
  • Számolatlanul osztja a puszikat, bárkinek, aki a szívének kedves.
  • Akármilyen pozícióban képes a csípőjét riszálva táncolni, ha ritmust, dallamot hall.
  • Kutyamániás és hintalószerelmes...
  • Mikor az egyik kezét a pofijára tapasztja, akkor a "kis Bence" kezdetű versikét kéri (mivel mindig ezzel a mozdulattal sopánkodom el kis Bence mamájának bosszúságát...)
  • Mindent a fejére próbál, majd huncut boldogan, mozdulatlanul pislogva várja a hatást...
  • Szereti, amikor fürdetés közben apával közösen eljátszuk a Persepolis egyik "hevimetálos jelenét". Tulajdonképpen fent van a youtube-on, de végül nem mertem belinkelni ide... A lényeg, hogy semmi rosszra nem kell gondolni, ráadásul Hanna kezdte, mi csak asszociáltunk, és igazán lágyítva adjuk elő, Kisestimetál-nak hívjuk, Ő pedig kacag, mint egy angyal...
  • Néha megkockáztat már egy-egy lépést egyedül, egy kézzel kapaszkodva már egész ügyesen gyalogol. (Kicsit elhamarkodva értünk oda az érdi ortopédia járáskontrolljára, de Körmendi Zoltán Dr így is olyan kedvesen vizsgálta, hogy anyai szívem csak olvadozott. Sztk-s jó tapasztalat. Mert ilyen is van. Hurrá!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések