EGY

Szerencsére a tárnoki gyerekorvos egy igazi Doktornéni, aki szereti a gyerekeket, kedves és alapos... Sőt az anyukákat is szereti :-)! Nekem ez egy felüdülés a korábbi kellemetlen tapasztalatok miatt.

A betegeskedés egy kis náthával kezdődött, ami aztán megmakacsolta magát és lázzal társult, kitartó lázzal :-(. Egyszer csak Hanna annyira bedagadt, kipirosodott szemekkel kelt, hogy nagyon féltem az arcüreggyulladás rémétől. Így jutottunk el az eddigi gyermekgyógyszerekben alkalmazott legérdekesebb aromáig a cseresznyearomás antibiotikumszirupig. (Én azt hittem már mindenen túl vagyunk: eper, narancs, szőlő, banán, tuttifrutti.) Mindegy! A lényeg, a hatás nem maradt el, Hanna imádta, és teljesen meggyógyult, pár nap alatt a piros karikáknak nyoma sem volt! ((Nekem lett hosszú idő óta először gennyes a mandulám :-(... de mára én is jól vagyok, ez egy ilyen tél-kezdet... Reménykedem a jobb folytatásban!))

Nagy szerencsém volt, hogy Katimama feljött segíteni, éjszakázott helyettem, és annyit nevetett meg mosolygott, hogy már önmagában ezért felért egy nyaralással a látogatása! Még az sem okozott problémát számomra, hogy az elképzelt tennivalóknak nem jutottam a végére, ami az én alaposan-tervezős-akarnokságomban igen nagy szó :-)!
Rengeteg szabadidőm volt: karácsonyi készülődés, ajándékok, díszek, szülinapi előkészületek... Maga a tökéletesség :-).

A születésnapra szép számban összegyűltünk a kis ünnepelt nagy örömére :-)))!


Szilvás-almás, túrós linzertorta! Utolsó éjjel még ezen agyaltam, hogy mit süssek, de ez igazán finom lett :-):
linzertészta, alul alma-szilva reszelve, linzer-réteg, felül túró tojásfehérjével (a fehérje akkor már nem volt újdonság számára), linzer dísz, egybe sütve az egészet alacsony hőmérsékleten (150'), hosszan (másfél óra), mint a flódnit!


Az abszolút nyertes ajándék :-).

A legkedvesebb szokás: ha megkaphat vagy megkóstolhat valamit ami érdekli, akkor utána rögtön annak a mellkasára hajtja a fejét, aki a karján tartja, aztán újra kér :-)))...

Befejeztük a szoptatást... Hiányzik is, meg akartam is, nincs mit tenni... Két hónapja be van gyulladva mindkét csuklóm, és semmilyen egyszerű módszerrel nem sikerült kigyógyítani. (Megerőltettem egyszer, emlékszem is, de a hurcolások miatt nem tudott csillapodni.) Már amúgy is keveset szopizott. Érzékenyebb, néha egyszerűen muszáj hozzámbújnia. Szerencsére mást nem vettem észre, nem követeli a cicit, örül a tejnek, jó két deciket iszik, reggel, este is kap.
Sikerült nem negatív emlékekkel zárnom magamban, pedig néha még nevettem is azon mennyi "szoptatási-problémába" belefutottunk. Annak viszont nagyon örülök, hogy egyáltalán sikerült, és hogy Hanna végig segített abban, hogy ne adjam fel... Meg Zoli! Tesó! S igen-igen sok anyuka-barátném...
KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!