ÁCIÓ, KÁCIÓ, VAKÁCIÓÓÓ

Az úgy volt, hogy...

Május 23- június 11: Törpmánia...
A legkülönbözőbb pontgyűjtő akciókkal csalogatja vevőit a Spar. Eddig ugyan csak másnak gyűjtöttem a pontokat, mégis szeretem az ötleteiket, mert egyszerűek, és legtöbbször hasznosak! Miért másnak gyűjtögettem akkor a ragasztgatnivalókat?

• Volt az a táskás-akció... - A bőröndök/hátizsákok hasznosak, elég jó minőségűek is voltak, de van táskánk, hátizsákunk elég, bőröndöt meg tudunk kölcsönkérni, ahányszor szükség van rá...
• Aztán a kések... - Márkás, remek dolgok, de vannak késeink, minek még egy újabb garnitúra?...
• Hupikék Törpikék... - Törp? Törp, az nincs. Az kell... Elengedhetetlen! :-) .........
  

Május 30-dikán újabb esküvő szemtanúi lehettünk. Nem akármilyen minőségben; (másod)fotósként! A teljes igazság az, hogy én kértem, hadd hódoljak ennek a szenvedélyemnek, ha már egyszer jelen lehetünk a nagy eseményen!
Az eredmény (katt)
(Építő jellegű kritikára vevő vagyok.)

Június 5-16: másfél hét Veszprém-Almádi :-)... Ugyan Zoli társaságát többnyire mellőznünk kellett, de ettől eltekintve teljes volt a nyaralós hangulat, tejben-vajban fürösztöttek a nagyszülők!


Józskapapa forgástréninget tartott Hannának. Én a fotelból figyeltem az edzést, igyekeztem leplezni kétkedő pillantásaimat... A háton fekvő unoka mellett a játékok épp olyan távolságban incselkedtek, hogy fordulat nélkül ne érhesse el őket. Nagyapa figyelt, csalogatott és buzdított. Hanna kitartóan küzdött. Én? ... "Nem éri el szegény, elfárad. Nyűgös lesz! Tele a hasa!! Nincs sikerélménye!!! Segíteni kéne Neki..." Majd 45 percen át (!) ment a torna, egy nyekkenés nélkül, és SIKERÜLT! Egyedül! Jókedvűen! Ügyesen :-)... Hmm... Már máskor is figyeltem, a Papa játékban kezdi lepipálni az asszonynépet, Hanna pedig forog!...

Almádiban is úri dolgunk volt! Gyönyörködtünk a Balatonban, festettem Debi kollekcióját...
Kedvenc fodrászomnál megújultam, és Hannát is megszabadítottam a szemébe lógó tincsektől. Anyuék megköszöntöttek névnapom alkalmából, Apu a kedvenc virágboltomból (Florentin) hozott csokrot... A történet különlegessége, hogy az eladó emlékezett rá, hogy Ő kötötte nekem (azaz a csokrot kérő férfi lányának!) az esküvői csokromat (2006-ban!). Sőt arra is, hogy az apró mezei jellegű virágokat kedvelem - ez alapján válogatta a névnapi virágaimat, s valóban elbűvölt a bokréta.

Teljesítettem célkitűzésemet, nevezetesen: minden nagyszülővel készüljön legalább egy Hannás fotó!

Anyu képe kicsit csalás, mert már régebben készítettem, valamikor áprilisban...

Hanna annyit kacag nap közben, mikor játszunk... Fantasztikus! Bújós, mint egy cica... A másik Csoda, amivel nap, mint nap megörvendeztet, a nevetve ébredés művészete... Egyszerűen elbűvölő! Továbbra is remek étvággyal eszik (nem ritka a 200ml!), jó nézni! (A bibi csak ott van, hogy a meggy nagyon meghajtja (pedig kedvenc), az alma, répa pedig fog. A tökéletes elegy kikísérletezése sem olyan egyértelmű.) Nagy örömömre ritkulnak a bukások! Hetekre nyoma sincs, aztán küzdünk kicsit, és megint eltűnik az életünkből.
Viszont az esti keserves sírások újra megszaporodtak. Úgy zokog mint akit nagyon kínoznak. Én a fogára gyanakszom, mert el-elnyugszik, aztán hirtelen rettenetes kiabálásba kezd. Ennek ellenére semmi nem látszik. Elképzelhetetlen számomra a békés fogzás, meg a könnyű emésztés (de nem panaszkodok, csupán elméláztam)... Szóval az önállóan elalvás megint lekerült a terítékről, esélytelen, hiszen még ölben is vígasztalhatatlan. (Még Bodri is nyugdíjba mehet, de még Táltos és Báró sem segít, hiába nyihognak és prüszkölnek...)
Egyébként OLYAN OKOS már ez a pici lány! Amikor Veszprémből Almádiba cuccoltunk, Hannus anyósom öléből nézte, amint sürgök-forgok. Ahogy egyre nyelte el az utazótáska a holmijainkat, játékokat, nőttön nőtt Hanna nyugtalansága, kéretőzött hozzám. Tökéletesen észlelte, hogy el fogom/fogjuk hagyni a terepet...

A nagy látogatás befejeztével Agárdon autóbaleset elszenvedői lettünk :-(. Hátulról nekicsattantak apósomnak, aki teljesen szabályosan közlekedett (még csak nem is lassítottunk, semmi nem történt, azon kívül, hogy a mögöttünk levő sofőr elbambult). Szerencsére nem sérült meg senki, de az ijedtség nagy volt, és az anyagi kár is igen tetemes. Áldottam az eszemet, hogy Hanna szabályosan bekötve ült a gyerekülésben. Mindig így van, de most is annyira küszködött, hogy folyamatosan vígasztaltam, és győzködtem, hogy márpedig (amíg én felelek a biztonságáért) autózni nem szabad másképp. Nem akarok itt nagy észosztásba fulladni, valószínűleg ezt a blogot sose olvassa az az ismerősöm, akinél a gyerkőc csak úgy feküdt a hátsó ülésen (vagy ott vannak a "mi-is-felnőttünk-nélküle" típusú szerintem értelmetlen beszélgetések), az egymillió forint töréskár azt hiszem magáért beszél...

Június 16-25: Újra itthon, de már nem sokáig...

Érdi küldetésünk a végéhez közeledik, s úgy alakult, hogy nem költözünk vissza Wekerlére! Tárnokon vár egy ikerház Anitáékkal a szomszédban! Álmaim netovábbja :-)!!! Így van nagy tervezgetés (fürdő, csempe, szobák, konyha, IKEA stb.), dobozolás, izgalom, időszűke, ábrándozás, miegymás. Jövő héten indul a bakterház! (Nekünk sem sokkal kevésbé hirtelen ez az egész, mint ahogy beszámolok róla...) Pár hétig visszajárunk majd gondozni a kertet, ami kezd hasonlítani Mézga Géza kiskertjére, amit megöntöztek Köbüki csodapermetével... Nem tudom hogy csináltuk!?! Arra viszont kezdek rájönni mi a titka a hatékony gazolásnak!!! Fantasztikus és egyben hihetetlen, de ha kihagyom a "kar-csípőretesz-nagyot-sóhajt-jelentőségteljes-fejcsóválás-kíséretében-reménytelen-arckifejezéssel-a-távolba-mered" fázist, akkor SOKKAL gyorsabban haladok...

Tárnokon nem lesz egyelőre net... Kénytelen leszek megint beiktatni egy nyári szünetet, de majd igyekszem szorgosan fotózni, hogy maradjon nyom az első hetek izgalmairól is!

Addig is :-)...
... nézzétek meg a Lopott szépséget! Én is ezt teszem, hála Zolinak! Nem tudom hányszor tudnám megnézni, míg nem akarnám újra és újra és újra látni...