Levelek gyerekeimnek...
Édeseim...
Azt hittem elmondhatok Nektek minden hibát és veszélyt, ami az Élet, vagy a szerelem kapcsán lesekledhet az emberre, és hogy mindezeket, hogyan kell "helyesen" elkerülni... Azt hittem, hogy ha minden, amit megéltem, és amit ellestem, egy egységgé kovácsolok, egy "szövegbe", az majd megvéd Benneteket, a hasonló hibáktól, felvértez a fájdalmak ellen.
Egyetleneim! Rájöttem, hogy nem tehetem... Bármire válaszolok, amit kértek, kérdeztek, és amire "létezik" "egy" válasz... de amit eredetileg akartam, az elvenné Tőletek az Élet minden szépségének a lehetőségét. A kisebb és nagyobb harcok győzelmének az örömét, az útkeresések, és "úttalálások" mámorát... Önmagatok felismerését! Az erőt, amit egy csalódás utáni talpraállás jelent, elvenne mindent, aminek értelme van az Életben...
Ahogy Tőlem is elvenné annak az esélyét, hogy Rátok csodálkozzak, hogy tanuljak a Ti majdani tudásotokból...
Ahogy Tőlem is elvenné annak az esélyét, hogy Rátok csodálkozzak, hogy tanuljak a Ti majdani tudásotokból...
Egyfajta harcos agresszivitással szemléltem minden "helytelen" utat... Ugyan hova vezetnek "ezek" a "világmegmentő" kardcsörtéim?
Megértéshez, megbékéléshez, egyensúlyhoz??? Még a közelébe sem...
Arról nem is beszélve, hogy egy göröngyöt nem csak egy irányból lehet kikerülni, s nem is mindenki lép bele ugyanabba a gödörbe...
Megértéshez, megbékéléshez, egyensúlyhoz??? Még a közelébe sem...
Arról nem is beszélve, hogy egy göröngyöt nem csak egy irányból lehet kikerülni, s nem is mindenki lép bele ugyanabba a gödörbe...
Megaztán... Ha egy járni tanuló kisbabát minden eséstől megóvok, örökké fogom a kezét, örökké "védem, visszatartom", akkor sosem fog biztos léptekkel menni, vagy sokkal később, mint kellene...
Nem ismerlek Benneteket még, de nagyon szeretlek, és szeretni is fogunk Apával együtt, ez adjon erőt Nektek, kelljen bármihez... Elindulni, megpihenni, megtámaszkodni, vagy felkapaszkodni...
Öleléssel
Anyu
Ez gyönyörű...
VálaszTörlésÖrülök, hogy idetaláltam, ezek nagyon szép gondolatok. Akár Én is írhattam volna, ugyanitt tartok az utamon. Szeretném megóvni a kislányomat, a szeretteimet minden fájdalomtól, csalódástól és szenvedéstől, de nem tudom. Nem tudom, mert fogalmam sincs, hogy nekik mi fog fájdalmat okozni. Nem tudom, mert nem foghatom a kezüket egész életükben. Nem tudom, mert azt sem tudom, hogy nekik milyen leckéket kell megtanulniuk. És ha tudnám, akkor se tehetném, ebben nagyon is igazad van.
És ha visszagondolok, az igazi változások az életemben akkor történtek, mikor sikerült egy gödörből kimásznom, és minél mélyebb volt a gödör, annál többet lehetett fejlődni általa.
Én most arra jutottam, hogy amit tehetek a gyermekeimért, hogy megmutatom neki, hogyan találják meg a gödörből a felfelé utat, hogyan lássák meg az életben a szépet, és a fájdalomban a lehetőséget a fejlődésre.
És ami a legfontosabb: anyaként én mutathatom meg nekik, mit jelent az igazi szeretet és elfogadás. Megadhatom nekik azt, amit én nem kaptam meg, ha képes vagyok ezen túllépni és változtatni, vagyis képes vagyok megtanulni igazán szeretni.
Szép napot!
Vali
Köszönöm...
VálaszTörlésFura, nekem csak egy egyszerű butaság indította el ezt a gondolatsort.... Valaki, akit nagyon szeretek, meg akart óvni valamitől, és nem kérdezett meg, hogy egyáltalán mi van az én fejemben... Ez döbbentett rá, hogy hányszor tettem én is ilyet másokkal, akiket szeretek...
"anyaként én mutathatom meg nekik, mit jelent az igazi szeretet és elfogadás. Megadhatom nekik azt, amit én nem kaptam meg, ha képes vagyok ezen túllépni és változtatni, vagyis képes vagyok megtanulni igazán szeretni."
...szerintem már régen képes vagy ha idáig eljutottál :-)...
Puszi
Eszter
Nekem az indította el, hogy egy lelki trauma (vetélés) után egy rövid ideig teljesen kontrollálatlanul jött felszínre az a rengeteg (elfojtott) fájdalom, amit pici koromtól kezdve gyűjtöttem. Aztán nagyon hamar újra képes voltam kontrollálni, de megrémített, amit addig is láttam. És úgy gondoltam, hogy Én másképp szeretném útjára indítani a pici lányomat, és jött az önmarcangoló időszak, hogy mindent a lehető legtökéletesebben akarjak csinálni. Most már ezen is kezdek túllépni, és sok mindent kezdek érteni, hála néhány embernek, akiktől rengeteg szeretetet kaptam.
VálaszTörlésÉs nemrég nekem is volt hasonló élményem, mint amit Te írsz, csak ott Én akartam megvédeni a másikat, és valamiért megálljt tudtam parancsolni magamnak, és akkor valami egészen meglepő történt: a másik megmutatta nekem a saját szemszögét, és rájöttem, hogy nincs mitől megvédenem...
De igazából mindegy, hogy mi az, ami ráébreszt valamilyen igazságra, a lényeg, hogy ráébredj :)