... elkésett Anyáknapja

Hannát anyósomék sétálni vitték, én vad takarításba kezdek. Keresek egyet a rég hallgatott CD-k közül, feltekerem a hangerőt, ahogy Anyu is tette néha, mikor én pici voltam. Körülbelül egy filmszínésznő hevültségével elrepülök bizarr képzeletbeli szárnyakon, oda ahova a zene hív. Jóleső érzés bizsergeti a lelkemet, hogy nem csak a felmosófával féktelenül ropva van MINDEN rendben, hanem a valós életemnél sem tudok jobbat kívánni magamnak... Sok embernek köszönhetem ezt, de elsősorban mégis Anyu jut eszembe. Mint mindennek az alapja. Alfa és Omega.

Vajon Ő mikor mondhatja majd azt, hogy MINDEN rendben, MINDEN úgy van, ahogy Ő azt kislánykori álmaiban óhajtja???
Vajon ÉN tovább tudom, adni, ezt a megfoghatatlan tündér-biztonságot, amit kaptam???

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések