Szoptatós tapasztalatok...

EGY - avagy pszichológia...
Hanna egy ideje 10 perc szopi után nyugtalankodni kezd. Első körben jó megoldásnak tűnt a menet közbeni böfiztetés. Aztán kezdett elfajulni a dolog, már-már hasfájásra sem lehetett fogni a sírásokat. Hétfőn tetőzött a "pánik", már a szopizni sem volt hajlandó, amint a cichez közelítettünk hatalmas üvöltés... Fél órán keresztül! (Végül elvittük az ügyeletre, hátha fájdalmai vannak?! Mire leértünk édesdeden aludt, a fiatal gyerekorvosra pedig elragadóan mosolygott - szerencsére tehát semmi szervi baj!)
Én annál jobban megrémültem, hol a hiba?

• Cumizavar??? - Az egyik rokonunk szerint: "Nem hülye, csak gyerek..."
  
• Kevés a tej? - Látom/érzem, hogy nem!
  
• Rossz a tejem :-(? - Csacsiság, mitől lenne más, mint eddig.
  
• Rossz a kisugárzásom!?!! - ...
  

EGY CSUDÁT...
Kényelmetlen Hannának a hónaljtartás (ahogy eddig szoptattam Őt)... De mire én erre rájöttem! Már van annyira nagylány, hogy jelezze az ilyesfajta kellemetlenségeket is! Hm...

KETTŐ - avagy jó az öreg a háznál...
A Spock könyv... Kinyitottam és számos szoptatási alap probléma nézett velem szemben, amiket bizony "elkövettem", de eddig nem jöttem rá!

• Ha a baba türelmetlen mikor éhes (márpedig Hanna az - ebben az anyjára ütött...), szoptatási "idő előtt" puhítsuk fel a cicit, vagy lazítsunk, hogy gyorsabban beinduljon a tejleadó reflex. (Ebből következően értelemszerűen, ne evés előtt akarjuk szegény Picibe a D-vitamint belekanalazni, hanem amikor már teli a pocak és türelmes...)
• Ha a cici túl kemény, megint csak fel kell puhítani (fejés, masszás), mikor várható, hogy a baba jelentkezni fog, mert a kemény mellbimbót /mellet nem tudja bekapni/szopizni!...
• Ha már negyed órája szopizik, és ekkor panaszkodni kezd, de nem kell se böfiznie, se kakilnia, akkor jöhet a másik cici is! Ez a panasz Hannánál rendszerint úgy néz ki, mint amikor a kölyökkutya szopizik és az anyja már rámordul :)... Azaz csíp, karmol, rángat, szoktam is Neki mondani, hogy Kicsivércsém...
  

HÁROM - avagy türelem...
Néha egyszerűen csak azért sír, mert fáradt, vagy az egész napi ingerek keltette "feszültséget" kell levezetnie (esetleg fáj a pocakja, vagy zavarja az időközben beindult emésztése)... Ha ilyenkor én elvesztem a türelmemet és mérges vagy erőszakos vagyok, csak megutálja az egész dolgot szegényke... holott nem ellenem szól a sírás, és nem is a mellem elutasításáról van szó, vagy bármi egyéb elégedettlenségről!!!...
Ha nyugtatgatva, símogatva, sétálva kivárom a végét, akkor édes, hüppögő , álmos szopizás a "jutalom"...

NÉGY - avagy kérdezni tudni kell (és nem mindegy, hogy Kitől)...
Aggódásomban felhívtam egy szoptatási tanácsadót. Nem ecsetelem, a lényeg, hogy végül inkább tanácsot sem kértem tőle. Viszont a barátoktól annyi hasznos tapasztalatot és "mesét" gyűjtöttem, ami gyakorlatilag minden problémámat megoldotta! Vicces, hogy egy "aha, nekünk is volt pár ilyen hetünk" mennyire megnyugtató tud lenni...

EREDMÉNY?
Most béke honol... Hanna jól eszik, néha szopi közben megpihen és szerelmesen néz rám, illetve "beszélget"... Amióta pedig arra gondolok, hogy agyon izgulva is volt elég tejem, tehát nagyon nagy baj nem lehet, néha még fejnem is kell egy kicsit, hogy ki tudjam várni Hannus ébredését... Egyszer-egyszer pedig elhiszem, hogy egyre többet tudok a Lányomról...