Amiről nem szól a fáma...

Senki sem mondta, hogy ez ilyen komoly... Ez a hat hét. Vagy annak kellett volna gyanússá válnia, milyen kevesen örökítik meg az első hat hetet? Hm...
Túl vagyunk a "biztosan éhen veszik" fázison. Megküzdöttük a "biztosan csapnivaló anya vagyok" napokat. Túljutottunk a "de hiszen nekem még terhesnek kéne lennem" érzéseken (avagy mikor leszek újra terhes!?). Néha már megállom, hogy ne hajszoljam megszállottan az idő múlását ("Még egy nap és négy hetes lesz, amikor már csak két hét a hat héthez, ami meg már majdnem nyolc, és a hasfájás csak 3 hónapig tart állítólag, ami onnan már csak egy ugrás!")
Most csak fáradt vagyok...
Igény szerinti szoptatás. Jelenleg Hanna 2 óránként igényli... Ez eléggé kivesz. Fásult vagyok. Mindig nehezemre esik, ha nem tudok lelkesedni, és most nem megy. Piciket eszik rövidet alszik, én is alig pihenek, újra kerülget a tejmennyiségi-aggodalom. (Pedig egyszer már olyan jól elűztem!) Aztán hopp! Szopizik egy 100-asat - ez 3 óra pihenést jelent (ilyenkor simán átalussza), berotyizik (még jobb jel!), folyik a lábán a kaki, engem meg elönt a boldogság........... Bizarr anyai állapotok :-).

Különben Hanna egyre gyanúsabb nekem. Szerintem figyel engem. Ha beszélek a védőnővel (hetente teszek helyzetjelentést az ünnepek ideje alatt), szinte azonnal reagál. Ha ellelkendezem, hogy hétszer eszik nagyokat, elkezd aprózni, ha panaszkodok, hogy mi lesz velünk így, belehúz... Komiszkodik :-).

Állítólag a hat hetes kor vízválasztó egy újszülött életében. Már csak két hét és hat hetesek leszünk. Két hónaposan pedig már biztosan rámmosolyog majd, az onnan már csak egy ugrás ;-)!

Megjegyzések

  1. Hahó Eszter, de jó, hogy Hannáról is lehet majd olvasni! Persze nem tudom megállni, hogy ne kommenteljek:). Az első hat hét tényleg nehéz; mikor már egyszer túlvoltam rajta, egyik várandós kismama-ismerősömnek sem említettem, nehogy megijesszem. Aztán úgyis túlesik rajta mindenki.
    Nekem a legdurvább az éjszakázás megszokása volt, komolyan kérdezgettem, hogy a fáradtságba bele lehet-e halni. Ezu a fásultság-érzés is ismerős, de az is elég hamar elmúlik. Azt sem nagyon mondják, hogy a szoptatás komoly erőket igényel:).
    Nem is tudom, nekem mikor jött el az a Hangussal, hogy reggeltől estig élveztem a napokat; mindenesetre a többórás séták idején már ez volt (TAVASZ, NAPSÜTÉS, KIMOZDULÁS, hú, ezek nagyon sokat segítenek). És efelé mentek!
    Tényleg vicces, hogy egy kaki mekkora boldogságot tud okozni:D.
    Kérünk még sok képet is! Puszi, Ada

    VálaszTörlés
  2. Szia Eszter!

    Jó a blog, nekünk is nagyon hasznos.
    Miután végigrágtuk magunkat a szakkönyveken,
    kikérdeztünk mindenkit, néhány dologban
    elbizonytalanodtunk.
    Mennyit és mikor etessünk, mikor altassuk
    el, hogy altassuk... stb
    Mostanra már kialakult a koncepció, megvannak a
    jó és rossz tapasztalataink, úgyhogy ehhez tartjuk magunkat...

    Köszi, hogy megosztottad az élményeket.


    Üdv:
    Pali

    VálaszTörlés
  3. Szia Pali!
    :-) örülök!
    Nagyon kíváncsi vagyok a Ti tapasztalataitokra, mi hogy volt/van, hogy vagytok, minden érdekel!... Majd meséltek valamikor?
    Gyönyörű a kislányotok!!! Nagyon elérzékenyültem a képek láttán :-).
    Üdv
    Eszter

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések